Elsö világháborús emlékmü.

Az első világháború után elcsatolt magyarlakta területek nagy része 1938-ban visszakerült Magyarországhoz, majd Németország oldalán belépett a második világháborúba. Rövidesen törvény kötelezte a településeket az első világháborús emlékművek felállítására. Mivel a visszacsatolás után az országzászlós emlékműveket is erősen szorgalmazták, sok helyen ezt a kettőt összevonták, és országzászlós világháborús emlékműveket állítottak.
Ebben az időszakban kapott megrendelést Berecz Gyula Diószegtől egy monumentális emlékmű elkészítésére. Az 1942 novemberében felavatott emlékmű jellegében nagyban különbözik a korábbiaktól: a középen elhelyezkedő, kezében gránátot tartó, marcona katona alakja dominál, két oldalán az erőt és a hősiességet szimbolizáló oroszlánnal és haldokló katonával
A komáromi Berecz Gyula (1894. október 20.–1951. október 7.) több háborús emlékművet alkotott, noha számunkra elsősorban a komáromi Duna Menti Múzeum előtt álló, 1937-ben felavatott Jókai-szobor révén közismert. A II. világháborút követő csehszlovák–magyar lakosságcsere során ő is Magyarországra kényszerült áttelepülni, ahol 57 évesen hunyt el. A diószegi köztéri világháborús emlékmű mellett négy csallóközi településen – Keszegfalván, Megyercsen, Nemesócsán valamint Udvardon láthatók emlékművek Berecz Gyula műhelyéből.
A korabeli sajtóhírek tanúsága szerint a szlovák–magyar nyelvhatáron fekvő települések emlékműavató ünnepségeit megkülönböztetett figyelem övezte, magas állami küldöttségek jelenlétében zajlottak. A diószegi országzászlós emlékművet többek között József főherceg jelenlétében avatták fel. „…A felavatásra József királyi főherceg a Duna-expresszel Galántáig utazott, hol Thuróczy Károly főispán üdvözölte. Fogadva az állomásparancsnok jelentkezését azután a fellobogózott Diószegre hajtatott. Az ünnepélyes szentmise után kezdetét vette az emlékmű felavatása. Vitéz Somorjay Sándor Diószeg főjegyzője miután szeretettel köszöntötte a megjelent előkelő vendégeket, felkérte a királyi főherceget, hogy mondja el emlékmű felavató beszédét. A főherceg gondolatgazdag, lelkes hangon elmondott beszédében ünnepelte az első világháború hősét: a Magyar Katonát. Aztán Subik Károly, egri prelátus kanonok által ajándékozott ereklyés országzászló nagy jelentőségét méltatta. A Hiszekegy felhangzása közben húzták fel az árbocra az országzászlót, miközben a lepel is lehullott a hősi emlékműről. Miután a királyi főherceg megkoszorúzta az emlékművet, Bondor Imre községi bíró átvette azoknak örök időkig való megőrzését. Dr. Lengyelfalusy József galántai esperes, Diószeg szülötte magasan szárnyaló beszéde, több szavalat és ének elhangzása” és a koszorúk elhelyezését követően „a Szózat eléneklésével záródott le a lélekemelő ünnepség.”

1942. november 14.

Frissítés 2025. június 23.

A Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)1942-11-07 / 45. szám így számolt be a készülö emlékmü leleplezésröl:

Holnap leplezik le a magyardiószegi hősi emlékművet. Berecz Gyula monumentális alkotását, amely a Felvidék egyik legimpozánsabb szoborművé lesz. A leleplező ünnepélyen megjelenik József kir. herceg tábornagy is és beszédet mond, valamint Johan Béla dr. államtitkár, aki a zöldkeresztes egészségházat, óvódát és szülőotthont avatja fel ugyanezen a napon. Diószeg község nagy ünnepe iránt az egész környék nagy érdeklődést tanusit s bizonyos, hogy az egésznapos ünnepségen sokan lesznek jelen. Úgy értesültünk, hogy Komáromból is többen utaznak holnap Diószegre.

A szövegböl azt is megtudhatjuk, hogy 1942. november 8-án volt felavatva a diószegi Zöldkereszt kórház is szülöotthonnal és óvodával.

• Szintén Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)1942-11-14 / 46. számában részletes tudósítás jelent meg az emlékmüavatási ünnepségröl is:
• Leleplezték o diószegi hősi emlékművet, Berecz Gyula legújabb alkotását 
• Diószeg, nov. 8. (Kiküldött munkatársunktól.) 
• Nyitra-Pozsony vármegyébe rándultunk át vasárnap. Komáromi vonatkozású ünnepet ültek ott: Berecz Gyula legújabb, hatalmas méretű alkotását, a diószegi hősi emlékművet leplezték le. Kötelességünknek éreztük, hogy részt vegyünk ezen az ünnepen. A szeretet és a komáromi büszkeség kötelezett rá. Gyönyörű ünnep volt! Igazi magyar ünnep. Azt az izzó és törhetetlen magyarságot, amelyet ebben a határszéli faluban tapasztaltunk, sose felejtjük el. Az az összefogás és megértés, amely a gyönyörű, méreteiben is párját ritkító hősi emlékmű létrehozását eredményezte s amely a falu gazdatársadalmát, munkásait és intelligenciáját áthatja, például szolgálhat sok magyar falunak, különösen most, ezekben a viharos időkben. Diószeg ünnepe nagy magyar vígasztalás volt s ezért örülünk, hogy résztvehettünk rajta mi, komárommegyeiek is. 
• Az ég ablakait felhőfüggöny takarta még, amikor megkezdődött az ünnepély. A r. k. iskola előtti téren, ahová az emlékművet állították, hattalmas tömeg gyűlt össze. Itt volt a község apraja-nagyja s a környező falvak együttérző, hűséges magyar népe. József kir. herceg, tábornagy is megérkezett, az emelvényen mellette Thuróczy Károly, Nyitra-Pozsony vármegyék főispánja foglalt helyet. Az előkelőségek soraiban ott láttuk a honvédség képviselőit is. 
• Vitéz Somorjai Sándor, a község fáradhatatlan főjegyzője köszöntötte a megjelenteket s megindító hangon adott kifejezést annak az örömnek, hogy a hősi emlékmű emelésével valóra válhatott Diószeg húszéves álma. A lepellel borított, őszirózsával körülültetett emlékmű elé ezután József kir. herceg, tábornagy állt. Gyönyörű szavakkal idézte a diószegi hősök emlékét, akik az ő parancsnoksága alatt küzdöttek annakidején Doberdón és az erdélyi havasokon. A nemzet szentjei ők, mondotta, akik a legnagyobbat áldozták fel a hazáért s akiknek jeltelen sírjait hozta most haza a község ebben az emlékműben, amely elé ezután erőt és biztatást gyűjteni zarándokol. Hangsúlyozta a kir. herceg, hogy a szobor nem csak az első, hanem a most folyó világháború hőseinek emlékét is megörökíti. Ezeknek a hősöknek példája arra int, hogy mi, akik itthon vagyunk, teljes odaadással és erővel dolgozzunk, hogy megkönnyítsük azok küzdelmét, akik odakint a legbarbárabb ellenséggel szemben véreznek. Ez az ellenség bennünket, magyarokat fenyeget elsősorban s meg kell értenünk, milyen sors várna ránk, ha ő kerekedne felül. 
• A gyönyörű ünnepi beszéd után lehullott az emlékműről a lepel. A 7 méteres, mű, amely az erőt, bátorságot és az önfeláldozást szimbolízálja, lenyűgöző hatást váltott ki. És most valami csodálatos dolog történt. Az emlékműhöz kapcsolt zászlórúdra felszökött az országzászló és abben a pillanatban a felhők mögül kiragyogott a nap. Mintha a magyarok Istene rendelte volna így: a zászló éppen azzal az oldalával fordult a nap felé, amelyen a Boldogságon Szűz képe volt. Az emberek szinte megdöbbenve nézték a képet. A sűrű sorokból feltört néhány zokogás. 
• Lengyelfalusy József galántai esperesplébános mondott még gondolatokban gazdag beszédet, majd Friedrich Béláné a Hiszekegyet szavalta el nagy hatással. A helybeli iparosdalárda éneke után, amelyet Khin István vezetett kitűnően, Bondor Imre községi bíró vette át az emlékművet közvetlen, egyszerű, de annál többet kifejező szavakkal. A bensőséges ünnepély a Szózattal fejeződött be, amely után az emlékmű megkoszorúzása és az ifjúsági egyesületek, valamint a tűzoltók és leventék díszfelvonulása következett. 
• Délben a szövetkezeti székház nagytermében közös ebéd volt, amelyen melegen ünnepelték Berecz Gyulát, akinek sikerekben gazdag művészi pályája egyik legemlékezetesebb és legkedvesebb állomása lesz a diószegi leleplezés.