Diószegi sztrájk.

Komáromi lapok, 1927. április 28.

A diószegi cukorgyárnak mintegy húszezer holdnyi cukorrépa termelő gazdaságában dolgozó napszámos munkásai szombaton sztrájkba léptek. A diószegi cukorgyár gazdaságainak hét udvara közül egy kivételével valamennyiben megállt a munka. 
A diószegi cukorgyár mezőgazdasági munkásain kívül a többi környékbeli gazdaságban is sztrájkba léptek a munkások, igy Galántán, Födémesen, Felsőszelin, .Kossuton és Szereden. 
A diószegi sztrájkot a gyár egyik elbocsátott munkása, Schreiber Frigyes kommunista irányítja. Schreiber a mezőgazdasági munkások nevében 25 százalékos béremelést követelt a gyári gazdaságok vezetőségétől. A munkások minden további tárgyalás nélkül léptek sztrájkba és igy következett be az, hogy a gyár vezetőségé még hétfőn sem volt tisztában azzal, hogy miért léptek sztrájkba a munkások. Hétfőn délután megérkezett Diószegre a kommunista mezőgazdasági munkások titkára, hogy a tárgyalásokat megkezdhessék a gyárvezetőség és a munkások között. 
A gyár vezetősége kijelentette, hogy a tárgyalásokba csak abban az esetben hajlandó belemenni, ha a munkások azonnal felveszik a munkát. 
A sztrájkoló munkások és a csendőrök között nagyon feszült a viszony, mindezideig azonban 
a diószegi munkások és a csendőrök között nem történt semmilyen összeütközés és valótlanok a kósza hirek, amelyek ilyesmiről számolnak be. 

A diószegi munkások elégedetlenségének lavináját a Kovarik-féle gyilkosság indította meg. Kovarik Ferenc fiatal gazdasági intézőt a napokban Sárkány Gyula nevű napszámos kocsilőccsel leütötte. 
A munkások sztrájkjának súlyosabb következményei voltak Nagymácsédon, ahol az Öhrenstein Frigyes féle nagybirtokon már április 20-án léptek sztrájkba a munkások. 
A nagybirtokos háromnapi eredménytelen tárgyalás után felmondott a munkásoknak és helyükbe hornyák munkásokat fogadott fel. 
Ez az eljárás az elbocsátott napszámosokat annyira feldühösítette, hogy mintegy 250 napszámos egycsoportba tömörülve, kaszával, kapával, felfegyverkezve megtámadta az újonnan szerződtetett munkásokat és el akarta kergetni a hornyák munkásokat. 
A nagybirtokos erre a csendőrséget hivta segítségül, akik Szinácsek csendőrmester parancsára szuronnyal kergették szét a sztrájkolókat. 
Vérontásra nem került sor, de egy Gál Mátyásné nevű nagymácsédi asszonyt letartóztattak hatóság elleni izgatás miatt. 
A sztrájk helyzete nagyon zavaros, a sztrájkolók egy része maguk sem tudják, miért is sztrájkolnak tulajdonképen és hogy ki rendelte el a sztrájkot. A sztrájk, ha nem terjed ki szélesebb területre, minden valószínűség szerint az első érdemleges tárgyalás után azonnal véget ér. A Csallóköz munkássága egyébként roppantul izgatott. A csendőrséget mindenütt megerősitették, mert attól tartanak, hogy a munkások erőszakosságra vetemednek.