Futball Diószegen – egy kis történelem

Városunkban kétségkívül a futball a legrégebbi sport, amelyet elkezdtek népszerűsíteni és meghonosítani. E játék első említései közvetlen környékünkön 1892-ből származnak. Diószegen konkrétan 1914-ben alapították meg az első futballklubot (DSG). Az első pályát a lelkes rajongók az egykori Kaszárnyában, a nőtlenek lakóházai mögött építették fel, ahogy azt Michal Pethő és Priska Vavriková könyve írja, amely a diószegi szervezett futball 100. évfordulója alkalmából jelent meg. Ez a pálya túlságosan félreesett, ezért a lóvásárként használt területen új pályát építettek. Ma ezen a területen az új temető található. A gazdáknak azonban megvoltak a maguk üzleti érdekei, és amikor lóvásár volt, a futball háttérbe szorult. A harmadik pályát szintén a vásártéren építették fel, ahol sertéssel kereskedtek. A cukorgyár és a helyi gazdák anyagi segítségével sikerült felépíteni, sőt bekeríteni is a játékteret, amelyen ezt a kedvelt sportjátékot játszották. Öltözőt a futballistáknak a főutca helyi kocsmárosa, Jung úr biztosított a kocsmája melletti táncteremben.

1920-ban megalakult a CSAF pozsonyi székhelyű Magyar Szekciója, amelyben Diószeggel együtt további 13 klubot regisztráltak. Csapatunk már ebben az évben a 3. helyen végzett, és a következő években is nagyon jó eredményeket értek el a mieink: a tabellán mindig a hatodik helynél jobb helyen végeztek egészen a bajnokság 1938-as megszűnéséig, amikor Szlovákia déli részét Magyarországhoz csatolták. A klub neve DCGYSE-re (Diószegi cukorgyári sport eggyesület) változott. Fő szponzora a Cukorgyár volt, és ennek köszönhetően hozzánk igazolhattak budapesti játékosok, akik közül sokan a háború befejezése után úgy döntöttek, hogy Diószegen maradnak. Köztük voltak futballunk ismert oszlopai, mint Alpár, Klimčák, Plank, Tarnoky és Kalocsay. Nekik is köszönhetően a futball nagyon népszerűvé vált, és így a TJ Slavoj mellett új csapat jön létre, a TJ Iskra, amelyet a Len- és Kenderfeldolgozó Üzemek szponzoráltak. Mindkét csapat az 1.B osztályban játszott.

A TJ Slavoj sikerei közül emlékezzünk meg főként a következőkről:

1952 és 1954 - a járási bajnokság győztese

1960 és 1966 - az 1.B osztály győztese

1983 - a járási bajnokság győztese

1995/96 - a VI. liga bajnoka – feljutás az V. ligába

1996/97 - feljutás a IV. ligába

1997/98 - feljutás a III. ligába, ahol egészen 2001-ig játszottak

Ez a diószegi futballról szóló bevezető cikk nem lenne teljes, ha nem említenénk meg a városunkból származó leghíresebb futballistát, a háromszoros gólkirályt, a Klub kanonierov tagját, Csehszlovákia válogatott játékosát, Ladislav Józsát.

Laco, becenevén Dišti (*6.1.1948 † 12.12.1999) ugyan a magyarországi Csávolyon született, de már Diószegen járt alapiskolába, és futballtehetsége már itt megmutatkozott.

Somorján tanoncként lehetősége nyílt sporttehetsége kibontakoztatására, így tanulmányai befejezése után munkába állt a Cukorgyárban, futballistaként pedig a TJ Slavojban kezdett játszani. Alapkatonai szolgálatát a Dukla Praha – Dejvice csapatában töltötte. Visszatérése után Diószegen jóformán meg sem melegedett, és átigazolt Komáromba. Egy év múlva Iglón keresztül az I. ligába, a kassai Lokomotívához került. Itt 1972 és 1979 között szerepelt, és itt érte el legnagyobb sportsikereit.

Ligakarrierjét a Jednota Trenčínben fejezte be. Nem értett egyet azonban az edző módszereivel, ezért egy év után a Jednota vezetőségének elutasító álláspontja ellenére is távozott. Egy ideig a DAC Dunaszerdahelyben szerepelt, amelynek vezetősége kitartóan dolgozott a csapat I. ligába jutásán. Rövid idő után hazatért családjához Diószegre. Továbbra is a futballnak szentelte magát a Slavoj edzőjeként és a TJ vezetőségének tagjaként. A Vetőmagtermesztő Állami Gazdaságban kezdett dolgozni vízgazdálkodási szakemberként. Egy idő után a helyi Hűtőházba ment dolgozni. Pályafutását Modrankán, a Danone cégnél fejezte be, ahol munkahelyén súlyos szívroham érte.

2006-ban megalakult a Ladislav Józsa Alapítvány. 2014-ben emléktáblát avattak a tiszteletére. A Významné osobnosti Sládkovičova című könyvben 5 oldalt szentelnek neki. Évente megrendezik a Nagyszombati Kerület tanulóinak „Ladislav Józsa-emléktorna” nevű sporttornáját a polgármester védnöksége alatt.

Valami a magánéletéből – 1970-ben feleségül vette Ida Pethőová óvónőt. Két fiuk született, Tibor és Gábor. Kassai pályafutása befejezése után megvásároltak egy félkész házat a diószegi lakótelepen, közvetlenül testvére, Štefan szomszédságában, amelyet sikeresen be is fejeztek. Laco nagyon barátságos ember volt. Családcentrikus volt, és bár megterhelő profi élete gyakran időlegesen elszakította a családjától, nagyon rendezett életet élt. Nemcsak sporttehetséggel, hanem intelligens humorral is meg volt áldva. Szerette a társaságot, amelyben nagyon népszerű volt. Lebilincselő történeteivel jól tudott szórakoztatni. Szinte egykorúak voltunk, munkatársak és barátok is, közel laktunk egymáshoz. Bizonyára sokunknak hiányzik, és szeretettel emlékezünk rá.

Az említett könyvek anyagainak felhasználásával írta: Štefan Mikuš. Fényképek Ida Józsová családi archívumából.