Diószeg város története

A község nevét 1326-ban Gyozyg, az 1332-7. években Dyosec, 1376-ban Dyosug, 1401-ben Dyozegh, 1773-ban Dioszegh, 1920-ban Veľký Dioseg, 1927-ben Velký Diosek, 1948-tól Sládkovičovo alakban említik; magyarul Magyardiószeg. Diószeg közigazgatásilag a Pozsonyi zsupához tartozott; 1960 előtt a Galántai járáshoz és a Pozsonyi kerülethez; 1960 után a Galántai járáshoz és a Nyugat-szlovákiai kerülethez.

Újkőkori településnyomok — a vonaldíszes kerámia kultúrájának és a lengyeli kultúrának a települése, a čačianska kultúra (harang alakú edények kultúrája) rézkori települése és zsugorított csontvázas temetője, az únětice-i és a magyarádi kultúra zsugorított sírjai, középső bronzkori halomsíros temető, Hallstatt- és La Tène-kori kunyhók, germán település és hamvasztásos temető az i. sz. 1. —2. századból, 10. századi honfoglalás kori magyar csontvázas sírok.

A községet 1326-ban említik. A 14. században a Dudvagy, a Dudogszeghi és az Oros család, a 15. században a Dudvaszeghi család, a 16. században a pozsonyi klarisszák birtoka volt, a 18. század végén a vallásalapé, amely eladta az Esterházyaknak. A 19. század végén a Zichyeknek voltak itt birtokaik. 1553-ban a községnek 22 portája, 1720-ban 45 adózója, 1828-ban 204 háza és 1465 lakosa volt. A 19. századtól vásártartási joggal rendelkező mezővárosként fejlődött. 1868-ban megalapították a helyi cukorgyárat, 1912-ben a növénynemesítő állomást. A 20. század elején kezdett szerveződni a munkásmozgalom, 1906-ban a cukorgyári munkások sztrájkoltak. A müncheni egyezmény előtti Csehszlovákiában Diószeg a CSKP által vezetett forradalmi munkásmozgalom egyik központja volt. Élén a mezőgazdasági munkások álltak — sztrájkok 1920-ban, 1921-ben, 1926-ban, 1927-ben, 1928-ban, 1929-ben és később. 1922-ben és 1926-ban a cukorgyári munkások, 1923-ban és 1924-ben a malom munkásai, 1932-ben az építőmunkások sztrájkoltak. A 30-as években erőteljes munkanélküli-mozgalom, végrehajtásellenes mozgalom, a köztársaság védelmét szolgáló egységfront létrehozásáért, a fasizmus ellen stb. szervezett akciók zajlottak. A község 1938—45 között Magyarországhoz volt csatolva. Jelentősebb fejlődésre 1945 után került sor. 1947-ben mintegy 140 szlovák család költözött Diószegre Pitvarosról. Az EFSZ-t 1950-ben alapították; 1952-ben felépült a len- és kenderfeldolgozó üzem, 1954-ben a szervestrágya-üzem, 1960-ban megalakult a talajjavító szövetkezet. A lakosok többnyire a helyi üzemekben és az EFSZ-ben dolgoznak, egy részük Galántán és Pozsonyban.

Dudvágszeg: A községet 1217-ben említik, 1683-ban a törökök elpusztították.

Kisdiószeg: Az 1505-ben alapított települést a 18. század elején, a Rákóczi-szabadságharc idején elpusztították, 1785-ben pusztaként említik. 1785—86-ban, a majorságok parasztok közötti felosztására irányuló jozefinista kísérletek keretében rajnai és vesztfáliai telepesek telepedtek itt le. A kolónia a 19. század elején önálló, saját bíróval rendelkező községgé vált. 1828-ban 48 háza és 419 lakosa volt. Az első Csehszlovák Köztársaság idején mezőgazdasági község volt, 1943-ban Diószeghez csatolták.

Forrás: Vlastivedný slovník obcí na Slovensku, 3. rész