Földink, Weinträger Adolf sorsa.
Tibor Uher ·
Gépi fordítás szlovákból.
Életrajz
Diószegen született 1927. június 18-án Weinträger Szilveszter és Balogh Vincencia egyetlen fiaként. Apja cipész volt, anyja háztartásbeli, és idénymunkásként a konzervgyárban dolgozott. Adolfot az elemi iskola hat osztályának elvégzése után felvették a galántai polgári iskolába. 1942-ben a lévai tanítóképzőbe jelentkezett, tanulmányait azonban nem fejezte be, mivel 1944-ben, 17 évesen behívták katonának. Katonaként Budapesten szolgált, ahol egy légitámadás során megsebesült. Gyógykezelésre a debreceni honvédkórházba került, ahol járóbetegként lehetővé tették számára, hogy a helyi tanítóképző intézetben (Debreceni református tanítóképző intézet) folytassa tanulmányait. Ezeket 1947-ben sikeresen befejezte, és június 27-én megkapta néptanítói oklevelét.
Ugyanabban az évben, áprilisban a „lakosságcsere” keretében szüleit kitelepítették Diószegről a Bács-Bodrog vármegyei Vaskútra, ahol apja a helyi kisipari termelőszövetkezetben (KTSz) talált cipészként munkát, anyja pedig a helyi termelőszövetkezetben (TSz) helyezkedett el. Adolf oklevele átvétele után követte szüleit, és szintén a kisipari szövetkezetben helyezkedett el, adminisztrátorként. Az 1952/53-as tanévtől a helyi iskola tanítójává nevezték ki. 1953-ban feleségül vette Arnold Ilonát. E házasságból két gyermekük született: fiuk, Adolf (1953), aki országosan ismert építőmérnök lett, és lányuk, Éva (1957), aki pedagógiát tanult, rajz- és földrajztanár lett, később képzőművész, 2018-ban hunyt el. Mivel képzőművészeti tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott, mindjárt Vaskútra érkezése után beiratkozott a 7 km-re fekvő Baján a Rudnay Gyula Képzőművészeti Szabadiskolába, ahol Rudnay Gyula mester és segítői, P. Bak János, B. Mikli Ferenc és Kun István irányítása alatt tanult. 1948-ban sikeres felvételi vizsgát tett a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára, anyagi okokból azonban meg sem kezdhette tanulmányait. Tehetsége ennek ellenére később teljes mértékben kibontakozott. Első önálló kiállítása már 1949-ben volt Budapesten, a Világifjúsági Találkozó alkalmából, majd ezt több további kiállítás követte Kecskeméten.
Közben pedagógiai pályáján is előrelépett: 1953-ban esti tagozaton megkezdte tanulmányait a Szegedi Pedagógiai Főiskolán, amelyet 1956-ban kitüntetéses államvizsgával sikeresen befejezett. Kilenc évvel később, 1965-ben ismét felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1968. január 24-én megvédte diplomamunkáját, és középiskolai tanári oklevelet szerzett.
Az 1969/70-es tanévtől a bajai Központi Általános Iskolában tanított, ahol 1973-ig működött. Ez idő alatt városi-járási, később megyei rajzszakfelügyelővé nevezték ki. Időközben, 1971-ben családjával Bajára költözött, egy műteremmel rendelkező családi házba. 1973-ban a Bajai Tanítóképző Intézet, később Főiskola tanárává nevezték ki, ahol egészen 1987. szeptember 1-jei nyugdíjba vonulásáig dolgozott.
Rövid betegség után váratlanul hunyt el 1987. december 16-án, 60 évesen.
1987. december 22-én temették el a bajai köztemetőben.
Művészeti tevékenysége
1955-től tagja volt a „ Bajai képzőművészek csoportja” nevű csoportnak és a „Művészeti Alap”-nak. 1969-től a Magyar Képzőművészek Szövetségének tagja volt, ahol később a szűkebb vezetőség tagja lett.
1948 és 1987 között művei mintegy kétszáz hazai és külföldi kiállításon szerepeltek, a szomszédos államokban, de például Angliában és Franciaországban is. Első önálló akvarellkiállítása 1961-ben volt Baján. További 49 önálló kiállítása volt, ezeken kívül külföldön is, az egykori NDK-ban (1961) és az egykori Jugoszláviában (1982). Élete utolsó évében (1987) hat önálló kiállítással búcsúzott közönségétől. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, több múzeumban, különböző intézményekben és magángyűjteményekben.
Kitüntetései
1956 – Janus Pannonius-érem
1959, 1961 – A közművelődés kiváló dolgozója
1966 – Kiváló pedagógus
1971 – Székely Bertalan-érem és -díj
1971 – Nagy István-emlékplakett
Számtalan díj, oklevél és elismerés a megrendezett kiállításokról
+ Diószegi földijei személyesen is ismerhetik szülővárosában tett többszöri családi látogatásairól.
Linkek a műveihez:
Fényképen a tanítványával:
